Ismét egy nagy újrakezdőt kérdeztünk meg arról, hogy milyen érzésekkel húzta magára szűk 10 év kihagyás után az Okány KSK mezét. Terjedelmes interjú Sujtó Dáviddal.
Mit lehet tudni az eddigi labdarúgó-pályafutásodról?
2010-ben, 16 évesen lettem először az Okányi csapat játékosa és egy kisebb sarkadi kitérőt leszámítva mindig is itt játszottam, többnyire az ifi csapatban, illetve néhány mérkőzés erejéig a felnőttek között is megfordultam, egészen 2014-ig. Aztán tavaly nyáron, egy nagyobb szünet után kezdtem újra a labdarúgást, szintén Okányban.
Jellemeznéd néhány mondatban nekünk a játékstílusodat?
Az esetek nagy többségében szélső középpályásként lépek pályára és mivel „kétlábas” vagyok, így, mindkét oldalon tudok játszani. Nagy ritkán csatárként is szerepeltem, illetve korábban játszottam bal oldali védőként is ha muszáj volt, bár ez utóbbit kevésbé szerettem. A stílusomra leginkább jellemző, hogy gyakran próbálkozok hosszú indításokkal, keresztlabdákkal, kiugratásokkal, távoli lövésekkel ha van rá lehetőség. Mivel gyakran én végzem el a pontrúgásokat, így ezekből a szituációkból is megpróbálom a legtöbbet kihozni.
A rúgótechnikád mindig is nagy erényed volt, legyen szó beadásról vagy lövésről. Mi okoz neked nagyobb örömet: egy tiszta ziccert gólra váltani vagy gólpasszt kiosztani?
A legnagyobb örömet az okozza, ha nyerünk, mindegy, hogy szereztem-e gólt vagy adtam-e gólpasszt. Ha mindenképp dönteni kell, akkor természetesen a gólszerzést választom, de hasonlóan tudok örülni annak is, ha ki tudom szolgálni és helyzetbe tudom hozni a csapattársaimat. Ebben a szezonban eddig még kevés lehetőségem adódott a gólszerzésre, de idővel jönni fognak a gólok is, ebben biztos vagyok.
Saját teljesítmény szempontjából, milyen számodra “a tökéletes meccs”?
Akármennyi gólt lőnék vagy gólpasszt adnék, tökéletesnek egyik meccset se mondanám, mert biztos találnék valami hibát a játékomban, amit lehetett volna jobban is csinálni. Én a saját teljesítményemet legfőképp gólokhoz és gólpasszokhoz kötöm, így amíg ezek nem jönnek a tőlem elvárt számban, addig nem leszek megelégedve magammal.
Mi volt az első gondolatod, mikor eldőlt, hogy új játékoskeret fog szerveződni Okányban?
Egyrészt várható volt, hogy azt a szintet nem lehet hosszú távon tartani, ahol az egyesület szerepelt, leginkább pénzügyileg, másrészről viszont nagyon örültem, amikor tavaly megkerestek ezzel az új lehetőséggel és jó érzés újra itt lenni. Szerintem nem csak a saját nevemben beszélek, amikor azt mondom, hogy hiányzott a foci és nem sokat gondolkoztam rajta, hogy újra a csapat tagja legyek-e.
Hogy érzed magad a csapatban? Milyen az edző(k) kezei alatt dolgozni?
Mind Kincses Robi, mind Varju Ricsi (aki az első okányi időszakomban is az edzőm volt) sok energiát és időt fektet abba, hogy minél jobb edzéseket tartson nekünk és ez meg is látszik, hiszen minden foglalkozás változatos, nincs két ugyanolyan tréning. Talán ennek is köszönhető, hogy az edzés napokon 20-25 emberrel tudnak dolgozni, nem úgy, mint sok másik megyei csapatnál, ahol csak néhányan lézengenek az edzéseken. A meccseken Ricsi irányít, tőle kapjuk meg, hogy az adott poszton kinek mi lesz a feladata és hogy mit vár tőlünk akár védekezésben vagy támadásban, Robi pedig, mint játékos segíti a csapatot. Nagyon jól érzem magam ebben a közösségben, sokukkal már 10-12 éve is együtt játszottam, így jól ismerjük egymást. A hangulatra sosem lehet panasz az öltözőben vagy akár az edzéseken, mindenki jól kijön a másikkal, legyen az idősebb vagy fiatal.
Megyei harmadosztályú szinten minden játékos “polgári” munkája mellett szentel időt a labdarúgásnak. A te esetedben ez azért is lehet bonyolultabb, mert vendéglátásban dolgozol, ahol a hétvégék is munkanapok. Hogyan oldod meg ezt a “kettős életet”?
Igen, sajnos sokszor nem egyszerű megoldani ezt a helyzetet, mivel már jó ideje futárként dolgozok. Többek között ennek is köszönhető, hogy nagyjából csak minden második mérkőzésen/edzésen tudok részt venni. Ezt én vállaltam, szerencsére a társak és az edzők is megértők ebben a helyzetben. Persze nagyon szeretnék ott lenni minden meccsen, de azon vagyok, hogy minél többször a csapat rendelkezésére tudjak állni.
A szezon első fele még talán a csapattá szerveződésről szólt. Hogyan sikerült ez? Látsz különbséget az őszi és a tavaszi csapat között?
Egyértelműen van különbség a kettő között. Az őszi szezon eredményeiből kár lenne kiindulni, bár így is voltak meccsek, ahol csak a szerencsén múlt, hogy nem értünk el jobb eredményt. Sok játékos, köztük én is, évek óta nem lépett pályára, így ezeknek az embereknek több idő kell, míg újra felveszik a ritmust. Télen elég kemény alapozáson vagyunk túl (ránk is fért), ami a nyárival kiegészülve valamilyen szinten meg is látszik a rajtunk, viszont fontos, hogy türelmesek legyünk saját magunkkal szemben és a szurkolók is velünk, de minden héten azon vagyunk, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el. A tavaszi szezonban már sokkal jobban nézünk ki, mint csapat és szerintem ez hatványozottan igaz lesz a következő szezonra is.
Az edző szemszögéből –
Varju Richárd válaszolt:
Milyen játékos Dávid, hol tudja a csapat hasznát venni, mik az erősségei?
V.R.: Egy nagyon komplex játékosról van szó, aki ha többet tudna edzeni és talán ha picit jobban pezsegne a vére, akkor óriási erőssége lehetne a csapatunknak. Főként a széleken bevethető játékos, és amennyiben megfelelő állapotban van, akkor bátran lehet rá számítani a támadószekció bármelyik pontján. Fizikailag igazi futballista alkat, kiváló rúgótechnikával és nagyon jó játékintelligenciával. Szeretném ha több mérkőzésen állna a rendelkezésünkre.
Mik a gyengéi és miben fejlődhetne még?
V.R.: A magasságához képest a fejjátéka kimondottan gyenge, illetve lehetne erőszakosabb, bátrabb a párharcokban. Néha kívülről úgy tűnik, mintha „lustán” játszana, de egyszerűen csak túl nyugodt a stílusa, ahogyan már az előbb is mondtam, nem pezseg kellőképpen a vére és talán a futógyorsasága sem túl nagy.
Mint futballista, hogy képzeled el magad a közeljövőben?
Mivel valószínűleg a Real Madrid már nem fog hívni (nevet), így mindenképpen Okányban tervezek futballozni a következő években is, lehetőleg minél többször pályára lépve, minél jobb formában.
Érzésed szerint milyen utat járhat be ez a “régi-új” csapat a következő szezonokban?
Ha folyamatosan ilyen jó létszámban tudunk edzeni, mint eddig és még jobban összerázódik a csapat, akkor jó esélyt látok arra, hogy 1-2 éven belül a tabella első harmadában végezzünk és a dobogóért küzdjünk. Persze ehhez nem csak mi, játékosok kellünk, szükségünk van hozzá a szurkolóinkra, akikre sosem lehet panasz, szép számmal megjelennek minden hazai meccsünkön, sőt többen az idegenbeli túrákra is követnek minket, ezt ezúton is köszönjük, reméljük a későbbiekben is kitart ez a bizalom felénk!
D.G.M.
