Kihagyott helyzetekkel nem lehetünk eredményesek

Számos helyzetet dolgozott ki csapatunk Kötegyánban, mégsem tudott pontot szerezni.

A hetedik helyen álló Kötegyánhoz utazott csapatunk és ugyan a papírforma alapján nem mi számítottunk a párharc esélyesének, a Mezőmegyer ellen mutatott második játékrész alapján joggal bizakodhattunk abban, hogy ismét gólra törően és kezdeményezően lépünk fel a soros ellenfelünkkel szemben. A hazaiak otthon stabil teljesítményre képesek és a szezon összességében is egy jó középcsapat képét festették eddig. Játékosinak tehát nem sétagaloppra készültek hanem egy szívós, harcos ellenfélre.

A mérkőzés első perceiben rögtön magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést és még az első negyedórán sem léptünk túl, amikor Szabó B. és Krucsó is komoly helyzetbe került. Előbbi Bujdosó remek beadásáról maradt le centikkel, pedig már csak az üres kapuba kellett volna pofozni a játékszert, utóbbi pedig magának teremtett helyzetet egy hazai védővel való versenyfutás végén, de a lövés centikkel a bal kapufa mellett ment el. A hazaiak leginkább csak a rutinos, mélységből irányító Erdei előre vágott labdáira próbáltak lecsapni inkább kevesebb, mint több sikerrel és abból eljutni a kapunkig. Szerencsére erre ritkán került sor és ha mégis, akkor sem voltak elég higgadtak a támadóik. Az első félóra tájékán már azt lehetett érezni, hogy érik a vezető találatunk, mert olykor percekre nem hagytuk lélegzethez jutni a hazaiakat és Illés betörése a büntető területre újabb ziccert eredményezett. Sajnos középpályásunk megijedt az előtte adódó lehetőségtől és eltotojázta azt, a védők pedig tisztázni tudtak. Szintén nagy lehetőséget puskázott el Balogh R. is, aki egy az egyben vezethette a kapusra a labdát, de 18 méterről irtózatos erővel lőtt fölé ajtó ablak helyzetben. A továbbiakban Krucsó és Szabó is többször eljutott még a kötegyáni kapuig, de lövéseik elkerülték a kaput. A szünet előtt egy szöglet után Bodó fejese kereste az utat a hálóba, de a gólvonalról menteni tudtak a hazaiak. Mindez idáig a Kötegyán legveszélyesebb felépített akciója egy általunk elvégzett szögletből kivágott labdára lecsapó és azzal végig sprintelt támadás volt, aminél szintén hibázott a támadójuk.
Már mindenki az óráját nézte, amikor jött a feketeleves. A 45 perc letelt, de a játékvezető nem mutatta fel az egyébként teljes mértékben indokolatlan hosszabbítás mértékét és a 47. percbe lépve egy oldalszabadrúgást ítélt a hazaiaknak. A beadást csak nehézkesen tudtuk tisztázni, és az is rossz helyre ment. A hazaiak visszarúgták azt a tizenhatoson belülre, ahol megtalálta a lesen álldogáló (Természetesen a világát nem tudó II-es sz. asszisztens szerint nem. – a szerk.) Bozsányit, aki a kapunkba helyezte a játékszert. 1-0
Az indokolatlan és közlés nélküli hosszabbítást természetesen a középkezdés után azonnal lefújta a játékvezető és mehettek a csapatok szünetre. Az első félidőben nem lehetett panasz a játékosok mentalitására, csupán a balszerencse és a kapu előtti tétovaság miatt nem fordított eredménnyel vonultunk pihenőre.

A szünetben a csapat átbeszélte az első játékrész tanulságait, és hasonló mentalitásban érkezett ki a második játékrészre. Rögtön a félidő elején Bujdosó lövése veszélyeztette a hazai kaput, illetve Szabó is aktív volt a támadóharmadban, de gólt sajnos egyikőjük sem szerzett. Az 57. percben aztán egy buta szabálytalanságot követően egy oldalszabadrúgásból talált be a hazai csapat újra, alakítva ezzel az eredményt 2-0-ra.
A kétgólos hátrány a megtett erőfeszítések mellett kissé demoralizáló volt a játékosok számára, amit ugyan cserékkel próbáltunk orvosolni, de a találkozó hátralévő részében egyre kevesebb energiát tudtunk fordítani a futballra emlékeztető jelenetekre.
Az utolsó negyedórára apróbb sérülés miatt az addig veszélyesen játszó Szabót is lecseréltük és játéklehetőséget kaptak a fiatalok is.

Az elmúlt mérkőzésekhez képest ezen a találkozón jó mentalitással, megfelelő hozzáállásban futballoztak a játékosok, de a kapuk előtt elfogyott a tudomány és emiatt érvényesült a futball örök igazsága, hogy a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat. Ezen túlmenően a játékvezető sem volt a helyzet magaslatán, a II. sz. asszisztensről nem is beszélve. Számos téves, fordított ítélet mindkét oldalra, és talán az elmaradt sárga lapok is más mederbe sodorhatták volna a találkozót, de mindezek ellenére még mindig mondhatnánk, hogy működésével nem befolyásolta a végeredményt, de az érthetetlen első félidei ráadás és az abban esett gól, mindenképpen sorsdöntő volt.

Békés megye, III. osztály, 22. forduló
Végeredmény: Kötegyáni FC – Okány KSK 2–0

 Összeállítás:
Kezdő: Rózsa – Huszár S., Kincses R., Kovács P., Bodó I., – Szabó B., Balogh L., Balogh R., Illés T., Bujdosó S. – Krucsó M.
Cserék: Irázi L., Nagy R., Medgyesi Sz., Kovács R., Sági R., Varga L., Gonda L.
Gólszerző: –

Varju Richárd mérkőzés utáni nyilatkozata a Békés Megyei Hírlap/BEOL.hu-nak:

„Nehéz bármit is mondani egy olyan mérkőzés után, ahol egy félidőn át egykapuzva az indoklatlan hosszabbításban esett lesgóllal mentünk szünetre. Ez eléggé demoralizáló volt, de csak magunkat okolhatjuk, hogy nem nálunk volt az előny, hiszen több ígéretes helyzetet sem sikerült gólra váltanunk az első játékrészben. Ellenfelünk pedig kidolgozott helyzet nélkül nyert kettő nullra.”

Szokásosan honlapunk is megkérdezte vezetőedzőnket a találkozóról:

okanyksk.hu: Milyen érzések vannak benned közvetlen a lefújás után? Minden megtettek a fiúk ma?
V.R.: Az első félidő nagyon rendben volt, a srácok többségében azt csinálták amit kértem tőlük. Természetesen akadtak kivételek is, de ezeket majd átbeszéljük. Voltak helyzeteink, voltak felépített akcióink és úgy gondolom mi játszottuk a futballt, az ellenfél pedig tördelte a játékot és csak előre vágta az összes labdát, amiből próbáltak gyorsan megfutni bennünket.

okanyksk.hu: „Tördelték a játékot.”, illetve „Előre vágták és próbáltak megfutni.” Sokszor hallhattuk már ezt a bajnokság során is, de ha ezzel lehet eredményeket elérni, akkor mi mért nem ezt alkalmazzuk?
V.R.: Úgy gondolom ez játékoskeret függő. A játék tördelése egy egész találkozón át nem az én és nem a mi stílusunk. Az a mi elképzeléseink szerint nem futball, amikor többet van a levegőben a labda mint a földön.
A „megfutásról” pedig annyit, hogy nálunk az egész csapatban nem találunk egy kiugróan gyors és egyszerre technikás támadó játékost. Ugyan néhányan vannak, akik az átlagnál talán gyorsabbak, – sajnos nem sokan – de ők vagy nem annyira játékügyesek vagy nem támadók. Ezért is próbáltunk meg az ősszel egy lassabb, labdatartósabb futballt játszani, de az sem volt tökéletes. Most tavasszal próbáljuk ötvözni a kettőt, de egyelőre még vannak hiányosságaink.
Sokszor sok mindenkinek elmondtam már, hogy ha rendelkeznénk egy-két nagyon gyors, ügyes támadóval akkor helyezésekkel előrébb lehetnénk…

okanyksk.hu: Múlt héten kettő, most három pontot bukott a csapat, miközben a Kardos legyőzte a Bucsát. Hogy lesz ebből az áhított 9. hely?
V.R.: Úgy, hogy megnyerjük az összes hátrelévő mérkőzésünket. Na persze nem ez a realitás, hiszen az utolsó négy találkozónkból kettő is brutálisan kemény lesz. Idegenben a tavasszal 8 meccsen már 44 gólt rúgó Végegyháza és hazai környezetben a bajnokcsapat* Sarkadkeresztúr sem sétagalopp. Természetesen senki ellen sem megyünk feltartott kézzel, de a jelenlegi forma és a realitás alapján csodaszámba mennek ezen két rivális ellen a pontszerzés.

^{*A Sarkadkeresztúr matematikailag még nem bajnok, de valószínűleg nulla az esélye, hogy bárki megtudja előzni.}

Egy hét múlva a 13. helyen álló Gerla látogat Okányba.